Egy kép az előző életemből (2018)

Élettelennek, jelentéktelennek, elvékonyodottnak és taszítónak éreztem magam. (Nahát, Z. , ekkortájt találkoztunk és kezdtél el lassan megpörgetni a tengelyem körül. Ezúton is hála és szeretet.)

Az azóta megtett út válságos pontjain rendszeresen megjelent bennem egy belső kép: kerekre nyitott szájú, oszloplábú azték istennő, akinek a homloka-haja az égbe, vaskos lábai a földbe fúródnak, két tenyere között pedig a világot tartja. Köszönöm Renáta Krausz , hogy már ekkor megláttad bennem őt, és hogy most eljuttattad hozzám ezt az emléket.