Elveszett szerelmem 3. (Sarti napló töredékek)

Az Elveszett szerelmem sorozat egy a lelkem mélyéig felkavaró szerelem elvesztéséről, a szakítás feldolgozási folyamatáról szól. Arról a folyamatról, amikor az ember újra és újra nekifut a talpraállásnak, miközben igyekszik a fájdalmas élményeket a maga előnyére fordítva magasra emelni, integrálni. Épülni belőle.

Elengedés, elküldés, elfojtás, kidobás, kiszakítás, kirekesztettség, elveszettség, elhagyottság, értékmegvonás és értékfosztás, figyelemelterelés és szándékos továbblépés.... önmagam sok szeretettel felszabadítása. Amikor a temetőkert kivirágzik.

P., rólad kell még írnom. Hogy volt az előtted és van az utánad. Mostanában egyre több mindenre kell azt mondanom, hogy ez van „mióta P. elment”.

Az inspirációd úgy hatott rám, mint amikor egy virágot a számára ideális körülmények közé tesznek: fény, páratartalom, talaj, hőmérséklet és persze a szomszéd növényektől való távolság. Burjánzani kezd, életerős, gyönyörű hajtásokat hoz, nő és terjeszkedik, mindenki tekintetét magára vonzza. Senki sem látott még ilyen fényes, élénkzöld leveleket, ilyen buján szűzies varázslatos virágokat, ilyen duzzadó gyümölcsöket.

Aztán kitettél a hóra, a leveleim lehullottak, a gyümölcseim elrothadtak, már semmi sem emlékeztet a boldog időkre. És még én is elkezdtem elhinni, hogy ennél a szakadt kórónál sose voltam terebélyesebb.

Kell még rólad írnom, mert mióta elmentél, túl sokszor érzem azt, hogy nem tudom merre megyek, nem tudom mit akarok, hogy nem vágyakozom, ha tervezek úgy érzem pótcselekszem, túl sokszor veszem észre, hogy nem érzek semmit és szinte szadista eszközökkel igyekszem elérni, hogy legalább fájjon, hosszú időkre elfelejtek nevetni, és az életöröm pillanatokra szűkült. Amikor kiléptél a lakásból, egyszerre túl sok helyen oltottad le a villanyt.

fotó: mAndalír ( https://www.pexels.com/hu-hu/@borbala-kohalmi-2154695202/gallery/ )

Ezt jelenti a „nem tudok nélküled élni”? Hogy életben maradok, de nem nyújtózom nevetve a nap felé, nem játszom a széllel, nem nyújtom bátran a mélybe a gyökereimet, nem barangolok be új területeket a hajtásaimmal, nem tisztulok meg az érzelmek záporában, nem nyitom ki a lelkemben sarjadó bimbókat és nem gyümölcsöztetem a gondolatokat? Életben maradok, de nem élek?

(2006)

(A kétezres évek elején néhány évig egy görögországi kis faluban éltem, itt születtek a Sarti napló bejegyzései. Ez az időszak rendkívül intenzív volt számomra komfortzónán kívüli élmények tekintetében. A naplóban a megéléseimet, formálódásomat rögzítettem a lehető legpontosabban, keresve az összefüggéseket. Belülről, azaz a megélések szintjén mutatom be a folyamatot, törekedve arra, hogy a bennem kavargó érzéseket, gondolatokat, a lelki formálódást a lehető legpontosabban közvetítsem.)