őszinteség

Az őszinteség nyílt, ítélkezésmentes, teljes odafordulással való rátekintés a saját magamban talált vagy a mások által elém hozott/átadott dolgokra. Elég sok olyan részlete van ennek a megfogalmazásnak, amire érdemes hangsúlyt fektetni.

Egyrészt az őszinteség három részből áll: az észlelésből, kiértékelésből és a reagálásból. Az észlelés során igyekszem teljes körűen begyűjteni a hozzáférhető információkat. Ez néha nehéz, mert azok az információk, amelyek érzelmileg mélyebben érintenek, sokkal jobban magukra vonzzák a figyelmem, mint azok, amelyek semlegesek a számomra.

A kiértékelés során belső megélésben megengedem magamnak az önkéntelen válaszokat, legyenek azok lelki, érzelmi vagy gondolati természetűek, de nem áltatom magam azzal, hogy akkor vagyok őszinte és asszertív, ha csípőből kimondom amit gondolok vagy kimutatom a feltörő érzelmeimet. Igyekszem addig tartani magamban a teret a kiértékeléshez, amíg a lehető legkevesebb torzító hatás érvényesül. Ennek eszközei a nyíltság és az ítélkezésmentesség

A nyílt attitűd azt jelenti, hogy az információk szemléléséből a lehetőségekhez mérten kivonom a saját tudatom szűrőit (félelmek, sérülések, traumák integrálatlan hatásai), megengedő vagyok a másikkal szemben, amennyiben őt más élmények formálták és más személyiségvonásokkal rendelkezik, mint én.

Az ítélkezésmentesség pedig azért fontos, mert egy élményben nem az számít, hogy kinek van igaza, ki erősebb, szeplőtelenebb, hanem az, hogy segítsük egymást előre lépni a szeretettel való kapcsolódás útján. Se magammal, se mással szemben nem célra vezető a túlzó, durva, elsöprő, követelő nyíltság, mert az újra bezár, fájdalmat, sérüléseket okoz, és még a kudarc élményét is magával hozhatja. Különös gyengédséggel és megingathatatlan objektivitással kell kezelni azokat a dolgokat, amelyek nem vonzóak, amelyekre nem vagyunk büszkék vagy egyenesen fenyegetőnek érezzük őket.

Mindannyiunkban van egy ún. árnyék-én, amelyet a szüleink, a társadalom, a konszolidált együttélés, az udvariasság és a "mertmegérdemlem" liberalizmus annyira a szőnyeg szélésre tolt, hogy alig győzünk nem tudomást venni róla. Az árnyék-én tartalmaz mindent, ami az önképünkben ilyen-vagy olyan módon negatív, élethossziglan a témához köti a figyelmünket és azonnal fájunk/ugrunk, ha valaki megérinti a figyelmével.

Ha a szétszálazás megtörtént, még be kell vetnem az intuíciómat, hogy megtudjam, saját kiértékelésem végeredményét hogyan tudom a másikkal úgy közölni, hogy képes legyen a befogadására. Végül az intuícióm adta kommunikációs csatornákon, hangvételben és ritmusban visszatükrözöm a kapott élményt.