A VágyamTárgya, mint Vaszilisza lámpása a női úton

A női energiák alacsony rezgésszinten való működtetésének egyik tipikus példája, ha a nő szélsőségbe viszi és eltorzítja a gondoskodás energiáit. Nem könnyű ráébredni arra, hogy ebben vagyunk, hiszen az áldozati attitűd, ami ezt a torzulást eredményezi, megbújik a hétköznapi családanyai, üzletasszonyi vagy mentőangyali szerep fénye és csillogása mögött. 

Ezeknek a szerepeknek vagy a gondoskodó attitűdnek a hátterében akkor van torzult energia, ha a folyamat során a nő fárad, a lelkiereje fogy, a magával való kapcsolata elvékonyodik és a belső hangja elhalkul. Szokás ezért a társadalmat, a nárcisztikus partnert vagy a zsarnoki munkaadót okolni, de a döntéseinket mi hozzuk és azt, hogy milyen szerepet vagy viselkedést milyen energiából valósítunk meg, senki más nem döntheti el helyettünk. Igazából az attitűd és a háttérenergia vonzza be a partnert és nem fordítva történik. 

A VágyamTárgya alkalmazása és saját kezűleg való elkészítése azért kiváló eszköz egy rossz mintába ragadt, vergődő és fogyatkozó energiájú nő számára a kátyúból való kiemelkedésre, mert több oldalról is megvilágítja az alaphelyzetet és számos eszközt kínál a változ(tat)ásra.  

Az áldozati szerepben tengődő nő annyira nem kapcsolódik a belső világával, saját igényeit annyira nem jut eszébe kielégíteni, hogy ha felteszik neki a kérdést, hogy mire vágyik, úgy istenigazából, a szíve mélyéből, először valószínűleg meg sem fog tudni szólalni. Így annak felismertetése, hogy gőze sincs, hogy mitől lenne jó neki, majd a vágy tárgyának lassú azonosítása, már egy több tükör feldolgozásából álló, lassú és nehéz folyamat. 

Ahogy a VágyamTárgya sztori című blogbejegyzésben is írtam a sámáni vágytárgy egy projekciót hordozó tárgy, a kivetítés témája pedig egy belső kép, ami örömmel tölt el. Kialakításához önismeret, több irányú megengedésbe kerülés kell, aki képes ezt kialakítani, már elindult a harmonizálódás útján. Aki pedig már javában azon dolgozik, hogy elérje, bátran mondhatja, hogy megmenekült. A fizikai világ felszínes, a lényegről a fókuszt elvonó, idő és energiapocsékoló, az embert magától és az önszeretettől eltávolító cirkuszából mindenképp. 

---

szerző: Kőhalmi Borbála - mAndalír (Kérlek, ha idézel, tüntesd fel a szerzőt!)